Bizonyára már jó néhányatokban felmerült a kérdés, hogy a stúdióban tulajdonképpen milyen érdemi munkát lehet végezni az órák megtartásán kívül. Mert arról igen sokat lehetett hallani, hogy a több millió forintos beruházásból épült terem - és annak tartalma -  elméletileg bárki rendelkezésére áll a tanítási idő alatt, azonban mindenki kétkedve fogadta ezen információkat, több ok végett is, erről majd lejjebb.

Nos, ez a téma engem is nagyon érdekelt, így megkérdeztem Kovács Gergely Botond Tanár Urat arról, hogy erre egyáltalán van –e lehetőség, és ha igen, akkor miként lehetne az iskola keretein belül gyakorlati formában elsajátítani az elméleti tanulmányokat.

Őszinte örömömre a Tanár Úr készségesen válaszolt minden felmerülő kérdésemre, amik körülbelül a „tényleg igaz, hogy ki lehet kölcsönözni kamerákat a stúdióból?” és az „ezt komolyan oda is fogják nekem adni?” témakör körül mozogtak. Azért is lepődtem meg annyira azon, hogy ez nemcsak holmi kósza pletyka, mert hát azért az embernek, főleg egy technikailag nem túl képzett személynek – szerintem – senki nem adná oda egy pár adminisztrációs lap kitöltése után az egyenként hozzávetőlegesen félmillió forintnál kezdődő, szerkezetileg igen összetett – és sérülékeny – félprofi kamerákat.

Apropó, ha már az adminisztrációs lapoknál tartunk: összesen két darab lapot kell kitölteni, melyeken fel kell tüntetni például azt, hogy ki kérte a forgatást, tehát hogy melyik oktató kérvényezte azt, mi a leforgatandó műsor címe, és ki a rendező, szerkesztő, aki felel a kikölcsönözendő eszközökért. Továbbá szerepel az a kérdés a „diszpozíción” - tehát a szóban forgó papíroson-, hogy engedélyhez kötött –e a forgatás, valamint számot kell adni az igényelt forgatási technikáról, vagy „speciális igény(ek)ről”.

Külön kuriózum számomra, hogy a kamerákat és a kiegészítőket nem kell az átvételi nappal azonos napon visszavinni, tehát nálunk maradhatnak -  természetesen a teljes felelősségvállalás kötelezettsége mellett - , de csak addig, amíg más nem igényli azokat. Aztán a szokásos aláírások következnek, majd a dátum és finito. Ez vala tehát az első lapon.

A második oldal csupán abban különbözik az elsőtől - az elmaradhatatlan aláírások és dátumok papírra vetése mellett -, hogy meg kell adni darabszámra pontosan, hogy milyen kellékekre is tartunk igényt.

Elméletileg ennyi lenne a folyamat, legalábbis papíron. A későbbiekben azonban mindenképpen szeretnénk pár szaktársammal együtt egy próbát tartani, annál is inkább, mert a mestermunkánkhoz elengedhetetlen ezen technikai feltételek biztosítása. Miután ez az első kölcsönzés megtörtént, ismét leírom a tapasztalataimat, addig is arra bíztatlak Benneteket, Kedves Hallgatókat, hogy éljetek ezzel a lehetőséggel, és bátran írjátok le esetleges tapasztalataitokat, felvetéseteket a témával kapcsolatban, és hogy egy frappáns, a szakunkhoz szorosan kötődő végszóval fejezzem be eme remekművemet, csak annyit mondok: a lehetőség adott, vágjunk hát bele!