Végre elérkezett az az idő, amit mindannyian annyira vártunk: leadtuk a szakdolgozatot. Ez persze nem azt jelenti, hogy mentesültünk az ügyes-bajos egyetemi elfoglaltságok alól, de egy időre fellélegezhetünk. A gondtalanság látszólagos nyugalmába kapaszkodva eldöntöttem, hogy egy hetet a pihenésnek szentelek. Végre lett időm a barátaimra, s persze önmagamra is. Nem számítottam azonban arra, hogy egy makacs vírus ledönt a lábamról.

      Számtalanszor hallottam már nagyszüleimtől azt a közkeletű mondatot, hogy az egészség a legfontosabb. Mindeddig azonban nem gondoltam bele, hogy mennyire igazuk van. Az ágyban fekve, gyomorgörcsöktől szenvedve viszont teljesen másképp tekintettem az egészség kérdéskörére. Kezdetben semmi másra nem vágytam, mint arra, hogy fájdalmaim enyhüljenek. Aztán már a kényszerű pihenőt sem tudtam elviselni; a napsütés, a meleg a szabadba csábított. Mindennek fejében pedig nem volt elég, hogy a betegség tünetei enyhülni látszottak, azt ezzel járó levertség, fáradtság továbbra is keserítette az életem. Elmondhatom tehát, hogy az elmúlt évek leggyötrelmesebb napjai voltak ezek számomra. De úgy érzem, mindez kellett ahhoz, hogy átértékeljem az életem. Ma már figyelek arra, hogy elegendő folyadékot juttassak szervezetembe. Sokkal jobban átgondolom, hogy milyen rendszerességgel, mit étkezzek. Mindemellett pedig igyekszem leszokni a káros szenvedélyeimről is. A testmozgás rendszerességét is próbálom növelni, eddig sajnos kevesebb sikerrel. A tavaszi időjárás azonban a sportolási lehetőségek gazdagabb tárházát kínálja, így már nem csupán az egyhangú edzőterem biztosítja a testmozgás feltételeit. A görkorcsolyázás, biciklizés nem csupán egészséges, hanem szórakoztató is.

      Azt tanácsolom tehát, hogy szánjatok időt egészségetek megőrzésére. Megéri a napi fél, egy óra időráfordítás, ha a közérzet javítását szolgálja. S persze az egészséges táplálkozás is ugyanennyire fontos. Hiszen sokkal könnyebb megelőzni a bajt, mint orvosolni (s így még csak méregdrága gyógyszerekre sincs szükség).