Szeptember 18.-a estjéig azt hittem, hogy talán egy minimális fokú színvonalat tud még csempészni a kereskedelmi média önnön bugyrába. Pontosítsunk: nem hittem, hanem reménykedtem - mert az hal meg utoljára...

22 órára azonban az a feltételezés, mi szerint innen lejjebb már nem lehet menni, torz ténnyé alakult át, rémképként öltött testet a címben feljegyzett sajtóorgánum csiricsáré platformján. Az immár 5. évadját élő tehetségkutató műsor adását nézhettem mintegy 2 és fél órán kerseztül ( kivonandó persze az adást megszakító, csaknem fél órás összidejű reklámokat). A zsűri a szokásos arcokból tevődött össze, annyi volt a különbség, hogy idén Fenyő Miklós helyett a napszemüvegével "hódító", jó öreg Presser Gábor kritizálja kíméletlenül a sztárjelölteket. Fenyő kiválása nem hiszem, hogy ok nélküli. Sanszos, hogy ezt már az ő gyomra se bírta...

Nyilván felmerül bennetek a kérdés, hogy mért vagyok ennyire felháborodva, és egyáltalán, mi a bajom a műsorral. Nem is szaporítom tovább a szót, inkább e "röpke" bevezető után rátérek a problémára. A probléma a döntés, ahogy ezt már a Mátrixban is hallottuk... Annak az eldöntése, hogy mely' versenyző produkcióját adják le végig és melyét szakítják meg, kit mutatnak meg egy jól elkapott pillanatban és kire vetítenek rossz fényt. A csatorna koncepciója pedig egyértelműen az, hogy mindenkit pártol, aki nem magyar. A tipikus sztár modellt megtestesítő átlag macák és egódömpinges csávók is a döntést hozó vezetőség támogatását élvezik. Mindez a szelektálás főként az elő-és középdöntők idején lényeges, hiszen ekkor lehet még befolyásolni a nézőt, hogy később kit szeressen, kire szavazzon. Ergo: eldöntik helyette, hogy ki mellett tegye le a voksát!

A középdöntőt egy igazi egyéniség miatt néztem meg, akinek, bár énekhangja nem a legtökéletesebb, de egy hús-vér, két lábbal a földön járó ember. Tűkön ülve vártam az ő fellépését, ám hiába. Az adás vége felé körülbelül fél percig láthattam e mesefigurás pólókat viselő személyt, aki a Genya művésznevet használja. Az eltelt időben viszont vagy a paprikajancsi, állandóan idiótán vigyorgó Till Attila bámult rám és hadarva magyarázott, illetve röhögcsélt a saját faviccein és a versenyzők lejáratásán a képernyő túloldaláról, vagy pedig valamelyik, lehetőleg a kisebbséghez tartozó énekes "pacsirta" teljes, vágatlan dalát hallhattam. Ez szerintem mindent elmond a csatorna - megjegyzem, eddig is igen alacsony - nívójának rohamos zuhanásáról. Ezzel szemben a színvonalnak nyelvet öltő nézettségi adatok szinte szárnyalnak. Mert mi kell a népnek? Kenyér és cirkusz!