A 17. kerület egy idillikus mesebeli környezet. Az a hely, ahol mindenki ismer mindenkit, s az összes boltos/boltos néni csak ennyit kérdez tőled: A szokásosat kéred?

Nos itt lakom én, ebben a meseszerű burokban, ide jártam óvodába, sőt iskolába is. A suli tőlünk tíz percnyi távolságra fekszik, így én, inkább gyalog közelítettem meg ezt a becses intézményt. Ritkán fordult elő, hogy tömegközlekedési eszközöket használtam, hiszen minden, még a szórakozási lehetőségek is adottak voltak nálunk.

    Az, hogy egyetemre járok rendkívül sok változást hozott az életembe, főként azt is, hogy életemben először bérletem van! Kezdem kiismerni magam a városban, megismerni a legjobb helyeket;beülős kávézó, legolcsóbb kíni kaja, legrosszabb gyros, legjobb üzletek, legrövidebb útvonalak.

S ha már itt tartunk, az én útvonalam az egyetemre, a következő:

    Reggel, kómásan, fáradtan felszállok a 67-esre. Leülök egy egyedüli székre,- hogy még véletlenül se legyenek beszélgető társaim - , annak reményében, hogy csak holnapra érünk oda az Örsre , és végre kipihenem magam. De ez természetesen nem így történik, hiszen már a második megállónál csatlakozik hozzám egy idős néni, és erőteljesen sugallja , hogy azonnal adjam át a helyet neki. Nos, ekkor nyert számomra új értelmet, a Kispál és a Borz Napos oldal című száma: A legöregebb madár, ha felszáll a buszra, a szatyrát a lábaid elé teszi, napos oldalon áll!
    Ezt követi a metró, amit reggel és este leginkább egy heringtanyára tudnék hasonlítani, hiszen az egy személyre jutó levegő mennyisége egyenlő a nullával. A kedvencem, amikor mindenki felemelt kézzel kapaszkodik a kapaszkodóba, és bizony az erőteljes szagok , a kis metróban, még erősebbnek tűnnek. Ez kétesélyes dolog, vagy fekete kávéként hat rád a dolog, és egyből felébredsz, vagy a hányinger kerülget, is imádkozol majd az Astoriáig. Én igazából mindkettőt megérteném. Egyébként csak azután értettem meg, hogy kik a Rexona reklám ihletői, s hogy mennyire életszerű ez a reklám:www.youtube.com/watch

Ez még mind nem elég, hiszen még a villamos is rám vár, ahol rendszerint találkozom a Fókusz című műsorból már ismert „vicces 49”essel. Ő bizony nem hagyja hogy unatkozzanak az emberek, egymást követik a jóízű poénok, s bizony neki, sikerül megnevettetni az embereket.Ha valaki nem látta volna Őt a Fókuszban , ajánlom ezt a linket:www.rtlklub.hu/most/cimke/villamosvezeto

     Ebben a tömegközlekedési sztoriban az a legjobb, hogy mikor két éve megszereztem a jogsit, akkor naív kislányként arra gondoltam, hogy majd minden reggel kocsival mászkálok az iskolába,( nem mintha lenne parkolási lehetőségem, mert az természetesen nincsen az egyetem közelében) de ettől a boldogságtól Édesapám nagyon hamar megfosztott, így hamar rákellett jönnöm, hogy én is szaporítom ezentúl a tömegközlekedők lelkes táborát!

      Akárhogy is nézzük, érdekes dolog immár a belvárosban lenni, és mindenkinek ajánlom, hiszen ennyi új élmény egy nap alatt, mint a buszokon, a metrókon, a villamosokon , s az aluljárókban kap egy nap alatt, azt szerintem sehol máshol!:)