Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a nők sokkal jobban észreveszik a hazugságot, mint a férfiak. Ugyanakkor kérdéses, hogy ez csak a testbeszéd dekódolásának tudható-e be, vagyis csak személyes találkozásokkor érvényesíthető ez a képesség. Direkt találkozáskor a gesztusok, a mimika, a hang is árulkodhat mondandónk hitelességéről, több könyv is született, amiben részletezik ezeket a jeleket. Szerencsére még ha át is rágjuk magunkat az ilyen könyveken, mi magunk valószínűleg akkor sem tudjuk teljesen leplezni a jeleket, amik arról árulkodnak, hogy füllentünk.

A következő párbeszédet két volt osztálytárs között zajlik le:

- Sári, de régen láttalak, örülök, hogy ismét találkoztunk!

- Ottó, komolyan te vagy az? Rád sem ismerek, annyit változtál az elmúlt 5 év alatt. Osztálytalálkozókra soha nem jössz, pedig kivétel nélkül mindenki nagyon hiányol.

- Kedvem pedig mindig van hozzá, csak hát a munka, tudod… Kicsit túlhajszolom magam. Önmagam ellensége vagyok, ha a munkáról van szó.

- Zokon ne vedd, de ez meg is látszik rajtad, lazítanod kéne.

- Öröm lenne tovább társalogni veled, Sári, de igazából most is késésben vagyok. Talán a következő osztálytalálkozónkra el tudok menni, majd ott folytatjuk. További szép napot!

Olvasva valószínűleg mindkét fél őszintének tűnhet, ám ha két ember előadná, a férfi krónikus hazudozó is lehetne akár. Levonhatnánk hát a következtetést, hogy írott szöveg esetén könnyű hazudni. Valójában viszont ez sem igaz, hiszen a zavarodottság akár a kusza megfogalmazásban is érezhető. Arról még egyetlen könyv sem született, hogyan lehet kiszűrni a hazugságokat az írott szövegből, pedig manapság, amikor órákat töltünk a gép előtt ülve, Facebookon kommunikálva, biztosan hasznát vennénk egy ilyen könyvnek. Sikerre lenne ítélve, nemde?

Nagyon valószínű, hogy sokan úgy vélik, ennek a publinak az égvilágon semmi mondandója nincs. Igazából viszont, ha valaki tud olvasni a sorok között, az igenis érti, miért született ez a néhány sor!