Gondolom már mindenki észre vette, hogy nemsokára itt a Szeretet Ünnepe. Ha véletlen valaki lemaradt volna róla annak a karácsonyi kirakatok, reklámok, díszek eszébe juttatják a jeles napot.
A Karácsony nekem a havat, fenyőfát, családot, ajándékokat és nagy evéseket juttatja eszembe. Bár igaz, hogy ünnep előkészületének fényét csorbította a nagy vásárlási mizéria, ami a boltokban megy. De ettől eltekintve a Szeretet nagyon fontos, hisz csak egy szeretett személy ajándéka miatt vagyunk képesek elviselni az egész vásárlási cécót.
Igaz, hogy a mostani Karácsony nem olyan, mint régen a szüleink gyerekkorában de csodák most is történhetnek.
Nekem ezt a 6-évevvel ezelőtti 24-kei esemény jelenti. Minden szokásosan indult aznap – már ha lehet valami szokásos ilyenkor. Kb. délután 5 körül mikor a Karácsonyi vacsora még nem volt kész észrevettük, hogy a nőstény csivavánk Fifi ellik. Amíg apum figyelte őt, addig mi vigyáztunk a vacsira. Majd 7 óra körül apum bejött és bejelentette, hogy megjött az igazi karácsonyi ajándék. Fifi kölykét Nanának neveztük el, mert először nem akart lélegezni. Apum, mint hős megmentő segített neki.
Ezzel a kis útravalóval kívánnék mindenkinek előre is kellemes ünnepeket. Remélem, hogy mindenki szeretetben és békességben a családjával fogja eltölteni majd az ünnepet.
