Hála az EU-nak, ismét szembesültem egy változással kicsiny kis hazánkban, csakhogy ezen a téren is beleolvadjunk a szabvány külsőbe. Nah és a magyar ügyfélbarát ügyintézésről már ne is beszéljünk. Eddig, ha Intercityvel utaztunk, de késett a vonat legalább fél órát, a pályaudvaron a jegy felmutatásával megkaptuk a markunkba a helyjegy árát, és viszont látásra. Ugyan álltunk majd egy órát sorba, de legalább a pénz a mi zsebünkben landolt.
Július közepén szembesültem először az új rendszerrel. Két barátommal a nyaralásból hazafele jövet a két és fél órás menetidő helyett négy órát szenvedtünk a vonaton. Amilyen szerencsénk volt, a 40 fokos hőségben olyan kocsiba kaptunk helyet, ahol a légkondi persze nem működött technikai okok miatt, a fülke teltházas volt, az ablak pedig nem nyitható. Miután megérkeztünk a Keleti pályaudvarra, gondoltuk visszakérjük a helyjegyünk árát, és iszunk belőle valami hideget. Nah de nem úgy van az ám, ahogy mi gondoltuk. A sorban állás ugyan elmaradt, helyette viszont a kezünkbe nyomtak egy formanyomtatványt. Ezzel inkább majd otthon bajlódunk, mert elég csak 30 napon belül beadni.
Kitöltöttem mindhármunk helyett, bevittem, fél óra várakozás után sorra kerültem. Csak 4en álltak előttem, de hála a logikus nyomtatványnak, mindenki elrontott valamit a kitöltés során, úgyhogy azt az egyetlen ügyfélszolgálatos ember javítgathatta a helyszínen. A hosszas procedúra után gondoltam, a nehezén már túl vagyok, 30 napon belül kezembe lesz a pénz.
Bőven a határidő lejárta után még mindig nem jött a postás. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol egy lekezelő, flegma nő kioktatott, hogy a 30 nap ugyan lejárt, de sajnos annyi késés volt, hogy nem győzik a munkát, és hivatalosan legkésőbb 90 napon belül megkapom. Igen, kaptam is valamit, csak az nem a várt pénz volt, hanem egy levél, melyben közölték a megállapított kártérítés összegét. Most már nem a helyjegy árát adják vissza, hanem a teljes árnak az x%-át aszerint, hogy hány percet késett a vonat.
Pár nappal ezelőtt így elő karácsonyi ajándék gyanánt csak megjött az a kemény 1770 forint. Nem nagy összeg, az tény, de ha belegondolunk, vajon hányan telefonálgatnak a pénzük után ennyit, hogy megkapják, ami jogosan megilleti őket? Régen mindenki megkapta a helyszínen, tiszta ügy volt. Most viszont lemerem fogadni, hogy ennek a nagy része sose fog odaérni a jogos tulajdonoshoz, és csak a MÁV zsebét hizlaljuk ezzel. Lassan már mindenben úgy ugrálunk, ahogy az EU fütyül, csak a fizetésünk és az életszínvonalunk van a béka… alatt. Remélem, nem kell sokat várni már, hogy olyan változásról számolhassak be, ami nagyban megkönnyíti az életünket, és az előrelépésünket segíti.