David Fincher, a ’90-es években rendezett két kultfilmet (Hetedik, Harcosok klubja), mindkettő kiállta az idő próbáját, de a Hetedikről feszengés nélkül el lehet mondani, hogy mestermunka, a Harcosok klubja talán romlandóbb anyagból készült. Azóta sok idő eltelt, Fincher bátyánk pedig semmi emlékezetessel nem tudott előrukkolni (hiába a régi harcostárs, a Benjamin Button kifejezetten kínos volt). Az ún. facebook-film azonban újra elhozta neki a sikert: minden téren, a film kasszasiker, emellett elsöprő siker a kritikusok körében is, a szakemberek legalább 10 Oscar jelölést jósolnak, úgyhogy mindenki boldog lehet. Megérdemelt-e a social network diadalmenete?
Először is: ez nem Fincher filmje. Jól meg van rendezve, de akárki megrendezhette volna. Félreértés ne essék: Fincher egy tehetséges iparos, nem több, kár többet dimenzionálni bele, viszont korai filmjeinek volt még egyénisége. Utóbbi filmjei már rutinmunkák (kivéve a Zodiákust, amit ennek ellenére sem tudok nagy filmnek gondolni). A social networkről is inkább Aaron Sorkin filmjeként érdemes beszélni.
Sorkin nem kispályás, Az elnök embereit is ő írta, ért a pergő, intelligens, szellemes párbeszédekhez, ez itt is megnyilvánul, elképesztő sebességgel darálják le a nyúlós szövegkönyvet a fiatal színészek.
A történet már jól ismert: Mark Zuckerberget dobja a csinos barátnője, ő ettől még frusztráltabb lesz, mint rendesen és kitalálja a közösségi hálót. Előbb persze van kavarás, mert állítólag lopja, két díszfasztól, akik a Harvard büszkeségei (az ikreket egy színész alakítja, bravúrosan). Közben a legjobb cimbijét, aki eleinte a tőkét biztosította, kiebrudalja, így két fronton kezdődik a pereskedés.
A közösségi háló ellenállhatatlanul szórakoztató film, technikailag szinte hibátlan munka, tökéletes a vágás, a zene, a fényképezés, a rendezés, hibátlanok a színészek, minden klappol. A film szédületes sebességet diktál, így nincs is nagyon idő azon elgondolkodni, hogy amúgy mellesleg mennyire felszínes alkotást nézünk. Zuckerbergből viszonylag érdekes figurát faragnak, de személyiségét meg sem próbálják komolyan árnyalni vagy megmagyarázni. A film motivációs hálója elnagyolt és sablonos (állítólag nem is igaz, de ez mondjuk mindegy, nem dokumentumfilmről lévén szó). Nagyon sok felé elágazhatna filmünk, talán a legegyszerűbb utat választja. Le kell szögezni, hogy a közösségi háló egy igényes kommersz alkotás, ami nem lehet igazán mély vagy eredeti, mert a nagyközönség elfordulna tőle. Azért nagy szó, hogy egy ennyire száraznak ígérkező alapból ilyen élettel teli, érdekes filmet kanyarították, kérdés, hogy időtálló-e Fincher filmje? Nem a téma miatt kérdés ez, úgy érzem, hogy a közösségi hálóból hiányzik a matéria. Jelenleg azonban az év egyik jól sikerült amerikai filmje, amit aztán érdemtelenül fognak agyondíjazni.
