Biztos sokan agyalnak,hogy miről írjanak,és nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Nézegettem a témákat,nagyon sok minden "ki lett lőve"...aztán csak ültem a gép előtt és észrevettem,hogy mennyi dolgot csinálok egyszerre:

hallgatom a Tv-t,meg zenét is közben,1-1 linket olvasok vagy youtube-ozom,közben cikázó gondolataimat írom le ide apránként. Mennyi (felesleges?)információ talál meg,köti le a figyelmemet vagy éppen tereli el azt. Amikor pedig beülök egy órára,90percre!,milyen könnyen kibírnám most a gimis órákat:),rájövök,hogy milyen nehéz egy dologra koncentrálni.Elég nagy paradoxon,de a mi generációnk már csak ilyen.Walkmanból mp4, iPod,iPhone lett és még ki tudja mi,nem lehet ezt követni. Túlságosan fontossá váltak az eszközök,milyen márkájú,mennyire drága,mennyire dizájnos... Nem dramatizálom túl,mert persze vannak kivételek. Csak beletolják az arcomba a dolgokat,ami nélkül nem is vagyok ember.(legalábbis ezt éreztetik a reklámok,üzletek) Nekem nem is lenne bajom ezzel az egésszel,mert mindenki azt vesz meg és annyiért amennyiért akar,csakhogy mindez a hagyományok halálához is vezet. Csak egy egyszerű példa,és ez már az én gyermekkoromban sem volt divat,ma már nem képeslapot küldünk a szeretteinknek Karácsonyra, hanem egy körsms-t vagy ami a "legjobb" kör-emailt. A közösségi portálos dologba nem is mennék bele,mert ha mélyen belegondolunk nem tartjuk a kapcsolatot több száz emberrel,sőt az is lehet,hogy valamelyikük fel sem ismerne az utcán mert már évek óta nem találkoztunk. Nem akarok konklúziót,meg tanulságot levonni,csak szimplán abban reménykedem,hogy nem válunk robotokká.