Nézőtér elcsendesül, függöny fel. Kezdődhet a tánc
Én minden jó szándékkal sétáltam be aznap este a morrisons 2-be kilenc után pár perccel, hogy ma biztosan jobb lesz mint máskor. De sajnos jóhiszeműségem nem talált otthonra ezen a szórakozóhelyen. Már az is kezdte elvenni a kedvemet az egésztől, hogy a diákomat kérték, mint minden alkalommal, amikor ellátogatok erre a helyre. Az oké, hogy kislányos arcom, de lassan 3 éve járok ide. Ennyire karakter nélküli lenne az arcom? Milyen megalázó. Következő szint: 9 óra 5 perckor már fizetünk. Szupi, nem? Végülis csak 20 percet maradtunk. De megérte. Nem igazából, nem. Csak vicceltem.
Függöny le, 5 perc szünet.
-Várj, várj! Még nem menjünk be! Jól áll a hajam? Nem ázott meg nagyon? És a szemem? Nem folyt el? Cipő, harisnya, szoknya? Látszik a felfutás? A másikat kellett volna felvennem. Nem túl kicsi? Ez farmer, a másik kord, azt nem szeretem. Nagyon béna ez a kistáska? Philip Russel. Nem hagyhattam ott. :) Najó, menjünk be. Várj még, beragadt a sarkam.
A függöny mögött.
Már a wc fölött hajolok, és arra gondolok, hogy jobban nem is sülhetett volna el az este. Mindenkivel beszéltem, akivel akartam, mindenkivel táncoltam aki akarta, és aki nem, azzal is, volt kis hiszti, kis ital a cipőmben, volt kis sértődés, orrhúzás, sok mosolygás, és vágyakozás. A többi csak hab a tortán. Csókollak titeket.
Függöny fel.
-„Szeresd a testem béjbeeeeeeeee!!!!!!” énekelem önkívületi állapotban, miközben próbálnak lerángatni a padról. Ne bántsatok, én csak énekelek! Már azt sem szabad?? Nagyon kevés a levegő, meleg van és füst. Mielőtt még rosszul lennék, kimegyek kicsit a levegőre. Nem érzem a hideget, hideg van egyáltalán? Berzsián, akivel beszélgetek, kabátban vacog. Hoppácska. Gyorsan vissza a pincébe. Itt megannyi ismerős vágyik a társaságomra, én is az övékre, nem is tudom hány felé kapkodjak, inkább vissza a tánctérre, nem is, inkább iszom még egyet, vagy még kettőt, a szép lányok a pultban mindig tudják mit kérek, nem is kell mondanom, már ott van előttem a feles, már el is tűnt, most már társasági hölgyként mászkálok a vodka naranccsal, mégis inkább táncolnék, ügyesen egyensúlyozom a poharat a kezemben, míg meg nem löknek, hjajj mászik lefelé a ragadós lötty a harisnyámon, és megpihen a csizmám legmélyén.
De mindez már csak akkor tudatosul, mikor várunk az éjszakaira.
Függöny le, taps.
Kell ez nekem? Hogyne kellene. Nem is tudom, hogy bírtam eddig nélküle. Csak Tálib és Csillag hiányoztak kicsit. Kicsit nagyon.
