Nap mint nap elhaladunk olyan művészeti alkotások mellett, amikről esetleg magunk sem tudjuk, hogy azok, vagy csak nem is veszünk róluk tudomást. Cikkemben az utca művészetéről fogok nektek mesélni, azon belül is a graffitikről, amik ott vannak közvetlenül mellettünk, a metróban, a kisutcákban, építkezések paravánján, vagy a villanyoszlopokon. Csak túlságosan SIETÜNK, hogy észrevegyük őket.
A Street art minden olyan művészet, ami nyilvános helyen készült- azaz "az utcán" - bár a kifejezés általában utal a bűntetlen művészetre, az állami támogatású kezdeményezésekkel szemben. A kifejezés magában foglalhatja a hagyományos művészi graffitit, a stencil graffitit (az olyan, mikor kivágod egy fekete árnyékos képből a feketét, és azt ragasztod a falra, hogy utána lefújd fekete festékkel, és vedd el a lapot, amit mintának használtál) , a matrica művészetet, wheatpasting-et (ennek ennyi a lényege), az utcai plakát művészetet, a videó vetítését, művészeti beavatkozást, gerilla-artot, flash mobbing-ot (az meg emilyen) és utcai létesítményeket. Általában a street art kifejezést vagy a pontosabb post-graffiti arra használják, hogy különbséget tegyen a kortárs művészetet köztereken, és a területi falfirkák, vandalizmus, és az egyesített művészet között. (Legalábbis ezt mondja a brit wikipédia. Megjegyzendő, hogy magyar nyelven nem találtam wikipédiás bejegyzést a street art-ról.)
Néhány szót szólnék arról az emberről, akinek talán a legtöbbet köszönhetjük, hogy a graffitit mostmár a művészet címszó alatt is megtalálhatjuk. Emberünk neve Banksy, remélem, hogy sokak számára ismerősen cseng, ugyanis ő Nagy-Britannia legünnepeltebb graffiti művésze. A művész először Bristolban tűnt fel, de kiléte mindezidáig rejtély maradt, hiszen a graffiti illegális az országban. Leginkább falakra, járdákra és hidakra fújt fekete-fehér stenciljei tették világszerte ismertté. Banksy elmosta a graffiti és a művészet közötti határokat finoman szatirikus és gondolkodásra késztető stenciljeivel és rajzaival: majmok tömegpusztító fegyverekkel, rakétákhoz simuló lányok, bolyhos kis uszkárokat sétáltató rendőrök, Samuel L. Jackson és John Travolta a Pulp Fiction-ben banánokkal a kezükben, fegyverek helyett… a lista végtelen hosszú. Noha Banksy munkái több ezer fontért kelnek el, szinte Nagy-Britannia bármelyik nagyvárosában járva ingyen is megnézheted a műveit – Bristolban, Liverpoolban, Bir
minghamben vagy Manchesterben, hogy csak néhányat említsünk.
A Károli Gáspár egyetem vonzáskörzetében is számos graffitivel találkozunk, és nap nap után haladunk el melletük közömbösen. Lehet, hogy azért, mert igyekszünk valahova (például szakrális kommunikációra), vagy mert nem tartjuk olyan lényegesnek, hogy szemrevételezzük a modern művészek alkotásait. Pedig egyiket másikat kifejezetten érdemes (jelenleg Budapestről beszélek). Itt most nem olyan kiírásokra, firkákra gondolok, amiknek a célja, hogy a tiszta falfelületet elcsúfítsák, és alkotójuk ilyen formában tudassa a társadalommal, hogy ő létezik. Én azokra a (gyakran nonfiguratív) rajzokra, képekre, skiccekre, matricákra, stecilekre gondolok, amik jelenthetnek számunkra valamit, mondanivalója vagy életszemlélete eljut az alkotótól a szemlélőhöz, elgondolkodtató jelentést hordoznak magukba. Vagy csak egyszerűen jól néznek ki.
Kik ők, és miért csinálják a rajzokat? Csupán feltűnési viszketegség lenne, amivel felhívják magukra a figyelmet? Esetleg a várost próbálják szebbé tenné a modern esztéta elgondolásuk szerint? Ki tudja. Mindenesetre hálásak lehetünk nekik, abból a szempontból, hogy búskomor perceinkben felvidítanak minket, máskor morcos arcunkra mosolyt csalnak, és nem utolsó sorban elhozzák városunkba a modern kor művészetének egyik virágzó ágát (mégiscsak itt a tavasz).
Ha valakit szívesen mélyebbre ásná magát a budapesti street art-ban, itt van egy link, tessék szemezgetni:
http://streetartbp.hu/
Ps.: Aki kitalálja, hogy a lentebb található fotók, hol merre készültek, kap egy pirospontot.