Azzal a legtöbben tisztában vannak, hogy a kis termekkel, borzalmas elosztással és apró belső udvarral rendelkező - mindezek ellenére imádott - egyetemünk eredetileg nem felsőoktatási intézménynek épült. Családi villa volt a maga idejében, de vajon kik éltek itt?

Habár legtöbben már évek óta látogatjuk az egyetem épületét, valószínűleg a többség figyelmét elkerülte az épület oldalán található emléktábla. Én sem figyeltem volna fel rá, ha nagyapám nem mesél nekem egy 56-os orvos barátjáról, aki annak idején itt lakott és valamilyen úton-módon kötődött az itt élőkhöz. A pontos részleteket elfedi a nagyszüleimnél elköltött vasárnapi ebédek utáni emésztéssel járó jótékony koncentrációhiány és nem merem újra megkérdezni nagyapámat, mert akkor bizony soha nem készül el ez a írás. A lényeg, hogy a tábla ott van és Dr. Krepuska Gézáról emlékezik meg. Na de ki volt Ő?

Dr Krepuska Géza a magyar fülgyógyászat úttöröje volt, aki fél évszázadon keresztül a Reviczky utca 4. szám alatt lakott és rendelt. Dolgozott a Szent János Kórházban, az István Kórházban, de munkásságának legjelentősebb időszakát a Szent Rókus Kórház főorvosaként töltötte. A gyakorló orvoslás mellett rengeteget publikált, egyetemen is tanított. Habár a Rókusban nem voltak tökéletesek a körülmények (folyamatos volt a helyhiány, a kórlapokat például az ablakpárkányon írták), Krepuska jóhíre miatt százak keresték fel. Az első világháború alatt a hallószervi sérültek ellátásával, vizsgálatával is foglalkozott. Legjelentősebb publikációja az 1936-ban megjelent egyetemi tankönyve,  a 357 oldalas, 219 képpel illusztrált „Fülgyógyászat”. Tudományos előadásai közül pedig a  Balassa-féle emlékérem átvételekor tartott, „A labyrithus gennyes gyulladásáról 302 eset kapcsán” címűt tartják a legkiemelkedőbbnek. 72 éves koráig dolgozott orvosként.

Doktori pályafutása mellett Krepuska számos hobbinak hódolt. A természettudományok utáni érdeklődése kapcsán rengeteget foglalkozott kőzetekkel, sajnos hatalmas ásványgyűjteménye a második világháborúban elpusztult. Emellett az általa sportolásnak tartott kertészet terén is maradandót alkotott. Pestszentlőrincen  - ahol később díszpolgárrá választották - nagyhírű szőlészetet hozott létre, péterpusztai birtokán a filoxéria pusztítása után nagy szerepet vállalt több homoki szőlőfajta honosításában. Végül Pestszentlőrincen egész kis mintagazdaságot létesített, tehenészetén szegény családoknak adott munkát. Itt építtette fel az ország első betonépületét, ami "Krepuska kastély" néven vonult be a köztudatba. Somoskőújfaluban is sikeresen gazdálkodott a család hatalmas földterületén.

A gazdaságok adta elfoglaltságok mellett igyekezett minél több időt családjával tölteni, gyermekeit maga nevelte, emellett 1949-ben bekövetkezett haláláig publikált tudományos folyóiratokban.

Dr. Krepuska Géza tehát az élet több területén is maradandót alkotott, így nem véletlenül helyeztek el egyetemünk épületén 2001-ben emléktáblát. Nagyon bosszantó tud lenni, amikor 20-an nyomorgunk egy 10 négyzetméteres teremben, vagy az évfolyamelőadáson már csak a földön jut nekünk ülőhely, de a talán ezekben a pillanatokban jó érzéssel tölthet majd el minket az a gondolat, hogy a kicsi, szűkös és egyik felében romos épület annak idején egy nagyrabecsült embernek és fantasztikus munkásságának adott otthont.

Arra kérlek titeket, ha legközelebb elhaladtok az emléktábla előtt, egy másodpercre nézzetek fel rá és olvassátok el, így tisztelegve Dr. Krepuska Géza emléke előtt.

U.i.: Aki pedig  azt hitte, hogy a címben foglalt KRE-puska elválasztásnak van valami köze az egyetem nevéhez, az nézzen utána Károli Gáspár munkásságának is:)

Forrás: Wikipédia