Történt tegnap este, hogy barátnőmmel beültünk a lakás belső szobájába, hogy megnézzük a Dr. Csont X-edik részét, hiszen két hét alatt sikerült teljesen fanatikussá válnunk.

Egyszercsak motoszkálást hallunk kintről, ami végülis nem szokatlan jelenség, hiszen hárman lakunk a lakásban, illetve a falak is elég vékonyak. Az őrültünkről akkor még nem is beszéltem, aki minden második reggel üvöltéssel kezdi a napot, és tisztán kivehető minden tevékenység, amit a falakon túl folytatnak.

Tehát...visszatérve a motoszkáláshoz. Gondoltam magamban, lehet Csilla az, de ő már rég lefeküdt aludni. Akkor viszont meg kellene nézni, hátha baltás gyilkosok rohangálnak idebent. Bátor vagyok, kimentem. Mondanom sem kell, hogy kommandóztam kifelé, az ajtókat is csak lassan nyitottam, észre ne vegyenek, szóval ennyit arról a fene nagy bátorságról. Végül nem találtam semmit, sikerült megnyugodni. Le is feküdtem aludni...majd éjjel 1 órakor kipattant a szemem, hogy nem tettük be a hűtőbe a krumplilevest. Na, jó. Felkeltem, kimentem.

Korábbi nyomozásom alkalmával, amikor nem találtam senkit és semmit, fel sem tűnt, hogy tényleg nem találtam semmit. Hol van a leves? Forgolódom a konyhában, kétszer átböngészem a hűtőt, de semmi. Akkor csak jól hallottam, hogy volt bent valaki.

Annyira nem ijesztő a dolog, mert van egy tippünk, hogy ki lehetett az. De az már biztos, hogy mától fogva nem felejtem el bezárni az ajtót...