El sem merem képzelni mit élhetett át az a szerencsétlen végzős hallgató, aki ma adta le a szakdolgozatát a tanulmányi osztályon. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert le tudtam adni pénteken hatalmas áldozatok árán, így pontosan tudom, hogy a mai iskolalátogatás során sokan elmondták ezeket a szavakat: ezt nem hiszem el!
Én tudom, hogy mindenki feszült a tisztelt tanulmányi osztályon, a különböző tanszékeken, és a hallgatók is azok, hiszen a szakzáráshoz az egyik legfontosabb alapkövetelményt kellett teljesítenünk a szakdolgozatot, illetve annak leadását. De szeretném bemutatni, mindenféle bántás nélkül, hogy lehet másképpen is, sokkal gyorsabban és egyszerűbben a stresszt maximálisan mellőzve „ügyet” intézni, például egy „egyszerű” köttetést.
Kérem szépen! Pénteken elhatároztam, hogy leadom a szakdolgozatomat, de előtte- idő hiányában- felvállalom az egy órás köttetési módszert. Hátha bejön, és nem kell ma egész nap a tanulmányi osztályon sorba állnom és idegeskednem, hogy még nem adtam le. Egy kedves kollégával kilátogattunk a világ végére, az Örs Vezér térre, ahol szerettük volna beköttetni a kész szakdolgozatot. Körülbelül háromnegyed nyolckor ékeztünk meg, előzetesen természetesen leadva a szakdoga külső borítójának tervét.
Tehát megérkeztünk, a fénymásoló-köttető irodába, ahol összesen öten dolgoztak. Nem hazudok körülbelül egy óra alatt kész volt az én köttetett 2 példányom és a 3 fűzött példány (nem árt a tartalék, hiszen bármi megtörténhet), és még a kolléga kötelező példányai is. Eközben a lelkes dolgozók még körülbelül 15 ember szakdolgozatát is leadás készre csinálták. Pikk-pakk ment minden, nem tökölve, senki nem idegeskedett, „csak” csinálta a dolgát! Számoljunk utána 9 órára kész volt minden! Erre már lehet mondani, hogy gyors ügyintézés nem?
Mindebből azt akarom kihozni, hogy bárki, akinek gondja volt a köttetéssel és még szeretné az idén leadni a szakdolgozatát, annak itt az elérhetőség. Érdemes bemenni, és itt köttetni:
