Miért nem szeretjük a galambokat? Illetve csak ti, mert nekem semmi bajom velük. Az utóbbi egy hétben talán mindenkit megkérdeztem, aki a kezembe akadt, hogy szereti-e a galambokat, és ha nem, miért nem. Na ezt kapjátok ki.

A Károli udvarán kürölbelül 4-5 galamb szokott megfordulni, az a szám rossz időben 2-3, jó időben 7-8. Megosztott róluk a vélemény a hallgatók, és az oktatók körében, ám nagy áltolánosságban az mondható el, hogy az emberek nem szeretik őket, sőt, egyensen utálják ezeket a szerencsétlen állatkákat. A megkérdezettek 90%-a mondta, hogy gyűlöli őket, mert koszosak, idegesítőek, pofátlanok, sőt olyat is hallottam, hogy miattuk tűntek el a verebek a fővárosból.

Ha már vallásos egyetemen vagyunk, csak 1 kérdésem lenne: nem kötelességünk-e Isten minden teremtményét szeretni, vagy legalábbis tisztelni? Miért van a szívünkben gyűlölet a galambok (és úgy általában a dolgok) iránt, miért kérdőjelezzük meg az ő létének fontosságát? Miért teremtett Isten galambot, mire jó?!? Ennyi erővel a languszták, vagy a vizitehenek léte is megkérdőjelezhető.

Nem vagyok kifejezetten vallásos, viszont igyekszem harmóniában élni az életemet a környezetemmel és magammal, elfogadom a dolgokat, amik körülvesznek, és nem gyűlölködöm feleslegesen. A galambokkal semmi bajom, nem ártanak nekem, minek gyűlölném őket? Energiapazarlás. Remélem legalább pár embert elgondolkodtat az írásom, hátha sikerük kicsit jobbá tennem ezzel a világot.

Igen, mielőtt valaki megkérdezi, már nagyon szenvedtem, hogy miről írjak, ezért futtatok eszmét a világ jobbá tevéséről a galambok koncepciójában. Písz! És nem zárójeles megjegyzés, hogy akkor jutott eszembe, hogy a galamb a béke jelképe, miután befejeztem ezt a bejegyzést.