Feltettem a kérdéseimet egy drogfogyasztó 26 éves fiatalembernek, a drogokkal kapcsolatos érzéseit, tapasztalatait, véleményét osztotta meg velem.
Danaé: Mikor kerültél bármilyen drog közelébe? Mikor és hogyan próbáltad ki?
15 évesen egy barátommal beszélgettünk, majd megkérdezte, hogy szívtam e már füvet, azt válaszoltam még nem, de persze megkóstolom. Akkoriban még nem is dohányoztam. Majd másfél órán át beszélt arról, hogy mire számíthatok. Ilyenek voltak például: felhőtlen jókedv, enyhe szédülés, fáradtság, kiszáradás, nevetsz bármin, finomabb az étel, jobbak a zenék, jobban érzed a ritmust, megváltozik a logikád (jobb a szex). Ezután megtömött egy pipát, meggyújtottuk, és azt mondta,csak tartsam lent a füstöt. Nekem elsőre nagyon jó volt, biztonságban éreztem magam, bíztam a barátomban, el tudtam engedni magam, bármin nevettem, és életemben nem ettem olyan jót, mint amilyet akkor. Elaludtam, a hatás elmúlt, és nem éreztem semmi késztetést a folytatásra.
Danaé: Hogyan folytatódott a droghoz kötődő viszonyod? Mesélj kicsit arról, hogyan lett életed része a drogfogyasztás, ezt hogyan éled meg, milyen tapasztalatok, hatások kísértek, ezen az úton?
Barátommal ezután sorozatosan hetente többször szívtunk marihuánát, összedobtuk rá a pénzt. Akkoriban kezdtem el elektronikus zenei partikra járni (ezek többsége illegális buli volt) , ahova elsőként, mint zsonglőrt hívtak el először. Ugyanis akkor már jó pár éve játszottam hosszú bottal, virágbottal, jojóval, diabolóval. Tetszettek ezek az összejövetelek, becsületkasszába adtunk be pénzt vagy pólóvásárlással járultunk hozzá a rendezvényekhez. Jó volt a hangulat és néhány drog kivételével bármilyen szerhez hozzáférhettünk. Ezeken partikon már fogyasztottam hasist, ecstasyt, herbal ecstasyt (hatása majdnem ugyanaz, mint az ecstasyé, de növényi anyagokból állítják össze), LSD-t és mescalint. A következő néhány évem 15-21 éves korom között, tanulásból, rengeteg munkából, gyakorlásból, utazgatásból állt. Ez idő alatt folyamatosan fogyasztottam füvet, alkalmanként LSD-t, mescalint, gombát. Volt egy olyan fél évem amit konkrétan végig mescalinoztam, tehát arra az időszakra nem nagyon emlékszem. Ebben az időszakban volt egy nagyobb társaság, akik aktívan használták a különböző drogokat. Főleg a műanyagokat (speed, ecstasy, LSD, i-por, rush) legtöbbjük amfetaminfüggő volt. Elég hamar rájöttem, hogy a műanyagok használata nem túl célravezető, gyorsan kikészítik az embert. Eltűnik belőled a kalcium, lefogysz, nem tudod kipihenni magad… és a srácok hullottak, mint a legyek. 21 éves koromra az a kb. 20 fős társaság, akik nagy részével együtt kezdtem, velem együtt 5 főre csökkent. Volt egy pár a társaságban, akik az árvaházban ismerkedtek meg, gyermekkoruk óta egy párt alkottak, mindketten amfetaminfüggők voltak, ez jelentette a menekülést a gyermekkoruk emlékeitől. A lány 20 éves volt, amikor kiderült, hogy valamilyen rákos megbetegedése van, egy ideig még kitartott, de végül az öngyilkosságot választotta. Sose lőtte magát, csak akkor először és utoljára, nagyobb mennyiségű heroint szúrt be. Pár nappal később a fiú is megölte magát, azóta sem tudom, hogy hogyan tette és hol találom a sírjukat, mert a temetésüket az árvaház intézte, ha jól tudom, a legközelebbi barátait nem értesítették. Ez az eset után végleg széthullott a társaság, már nem jártunk össze, nem mentünk együtt szórakozni. Néhány év alatt érték el azt a kritikus határt ahonnan már nem igazán volt visszaút, és belehaltak. Az egyik túlélő, akivel a páromként együtt éltem egy évig, nyolc hónap alatt tudott leállni az amfetaminhasználattal. Minden éjszaka sírás, hiszti, pánikrohamok. Beképzelt különböző betegségeket, nem volt egyáltalán étvágya, beesett szemekkel élte a hétköznapjait. Közben árulta a különböző drogokat, de ennek ellenére sikerült kiszállnia a dologból az én segítségemmel. Majd, miután elváltak útjaink, újra elkezdte, akkoriban halt meg a pár is, akik barátai voltak, és ez együtt, már sok volt neki. Közben iskolába jártam, szakmát tanultam, folyamatosan dolgoztam és 21 éves koromban már 4 éve magamat tartottam el, szülői segítség nélkül. Akkor úgy döntöttem, hogy mostantól csak füvet szívok. Mert addigra láttam már annyi emberi bukást, hogy úgy döntöttem nekem ez elég, megszakítottam a kapcsolatot ezzel a világgal, az underground (amiről a tömeg nem tud) parti kultúrával. A következő 3 évet masszív beszívottsággal töltöttem a hét minden napján, napi 24 órában. Éltem az életemet, beszélgettem, olvastam, tanultam, gördeszkáztam és nyugisabb zenét hallgattam. Egyáltalán nem jártam szórakozni, nem kerestem a társaságot, csak néhány gyerekkori baráttal tartottam a kapcsolatot, akik ebben a világban soha nem voltak benne. A családommal soha nem volt jó a viszonyom, tehát rájuk továbbra sem számíthattam, de nem is volt rájuk szükségem, feltaláltam magam, megoldottam a problémáimat. 24 éves lehettem, amikor újra elkezdtem partizni, próbáltam nyitni az átlagemberek felé, de egyszerűen nem értettek engem, a gondolataimat, a szleng kifejezéseimet, hobbijaimat. Nem tudtam velük szót érteni, érdeklődtek irántam, az életemről, a létformámról, de nem értették mélységeiben azt, amiről beszéltem. Nekem viszont sekélyes volt, az, amikről ők beszélgettek. Például, engem nem érint meg a kedvenc sorozat, a hajuk színe, hogy letört a körmük, vagy, hogy milyen volt az új Harry Potter könyv, nekem közben azon kellet gondolkodnom, hogy hogyan tartom el magam, vagy, hogy mit eszek holnap. Tehát maradtak a drogosok, mert ők pontosan értették miről beszélek, hiszen átélték azt, amit én, vagy épp ugyan azokkal a problémákkal küzdenek. Ugyanazt látják a világból, amit én, ugyanúgy nem fogja meg őket a média, a reklámok, divat, a társadalmat érő hatások, a kényszer ezek követésére. Egyáltalán nem akarnak megfelelni ezeknek a kreált elvárásoknak, saját világukat építgetik, úgy ahogy én is. Tehát újra elkezdtem partizni, de havi egy estére csökkentettem. Néha használtam, és használok ma is LSD-t, gombát, de már tudatosan élek velük. A fű viszont továbbra is a hétköznapjaim része.
Úgy érzem igazán nem függtem egyiktől sem, meg tudtam őrizni a belső szabadságomat. Mindig mindenhez a saját elhatározásom alapján nyúltam. Valójában menekülés volt, és rendkívül vonzott ez a világ minden nehézség ellenére.
Danaé: Hogyan befolyásolták ezek a szerek a lényedet, a testi és szellemi működésedet?
Szerintem, ha valaki elkezd füvezni, akkor körülbelül két év alatt változik meg az egész élete, a társasága, a világszemlélete, az ízlése, a stílusa, az egész egyénisége, konkrétan kicserélődik, tehát már nem ugyanaz többé, valahol legbelül hű a valódi énjéhez, de minden más megváltozik. Tisztában vagyok azzal, hogy a memóriám nagyon rossz, de igazából nem nagyon érdekel. Úgy érzem, hogy sokkal szélesebb a látóköröm, sokkal több dologban kipróbáltam magam, mint az átlagember, és amibe belekezdtem abban megálltam a helyem. Sportoltam 12 évig, triatlonoztam élversenyzőként, akkor is ugyanilyen vékony voltam, tehát azt gondolom ilyen szempontból nem hatottak rám a drogok. Mindegyik drog különböző hatást fejtett ki, például a fűtől lelassulok, elfáradok,ellustulok, de nagyon jó érzés, továbbá mint zsonglőr sokkal kreatívabb leszek. A gombától, LSD-től kívülről olyan az ember, mintha részeg lenne, de belül egész más dolgok történnek, megnyílik az elméje, és egyszerűen észrevesz olyan dolgokat, amiket addig nem. Teljesen máshogy látom ilyenkor a jelenségeket, a logikáját, ahogyan felépülnek. Nagyon érdekes, a telepátia, ami nekem többször is működött. Erről sok okos ember könyvet is írt. Egy példát mondanék: rövid üzeneteket, érzéseket, parancsokat tudok ilyenkor küldeni azoknak az embereknek, akik szintén LSD-t vagy gombát fogyasztottak. Van valamiféle közös harmónia, kollektív tudat, kicsit olyan, mintha érezném, hogy mire gondol a másik, hogy mit szeretne, tehát az empatikus készségek is felerősödnek. LSD után másfél két napig olyan érzésem van, mintha lázas lennék, fájnak az ízületeim, nehéz mozogni, és egyszerűen üres az agyam, elveszítem a tér és időérzékemet, semmi se jó, nem esik jól semmi. Ilyenkor nem szabad rögtön újra használni, csak mondjuk elszívni egy füves cigit, amitől alszom egy fél napot. Mescalintól kiélesednek a tárgyak, vonalak, hullámzik minden, helyet változtatnak körülöttem a dolgok, kicsit elfolyik a kép, elég érdekes, körülbelül 12 óráig tart a hatása, de az utóbbi időben már nem igazán lehet beszerezni.
Danaé: Mit gondolsz a különböző drog prevenciókról, mennyire lehetnek hatásosak, illetve rád milyen hatással voltak?
Lehet hatásos a prevenció, de a gyakorlatban nem igazán működőképes. A fiatalok érzik, hogy legtöbbször betanult szövegeket hallanak, ha esetleg már tiszta kábítószerfüggő tartja meg a felvilágosítást, az lehet elrettentő, de én sem azért nem nyúltam a heroinhoz, mert megijesztett a dolog, hanem mert egyszerűen tudom, hogy az megöl, és egyáltalán nem biztos, hogy azt kapom, amiért fizettem. Azt tartom fontosnak, hogy mindenki utánanézzen, hogy az egyes kábítószerek milyen hatást gyakorolnak a szervezetére, milyen maradandó hatásai lesznek az életére. Igazából teljesen mindegy az, hogy én mit mondok, az egyénen múlik, hogy hogyan dönt saját sorsát illetően.
