A mai zenei felhozatal számomra lapos, elég, ha csak a legtöbb átlagos rnb, pop és pop rock zenére gondolunk. Úgy érzem, nem kell neveket sorolnom. Sok éve hallgatok már zenét és hiszem, hogy a mai generáció, akik élvezettel is játszanak, akár az utcán, akár zenekarban, ha minimálisan is, de nagyobb élményt nyújtanak őszinte szeretetükkel. Nem is kellett messzire mennem, hogy „zenészekre” találjak, hisz egyetemünk is rejteget tehetségeket. Markó Miklós-t és Kriffel Dániel-t kérdeztem meg az Andersen nevű univerzális helyen arról, hogy mégis milyen göröngyös úton jutottak el ehhez az ún. (ahogy ők mondták) önfenntartó foglalkozáshoz.
Mi volt az első zenei élményetek?
Dani: Nekem az első zenei élményem még általános iskolában volt, mikor zongorázni tanultam és akkor öntött el a muzsika szeretete. Az első inspiratív zenei élményem Vangelis egyik lemeze hallgatása közben jött létre. Ezen kívül Led Zeppelin – Stairway To Heaven c. dala volt mérföldkő, illetve Nino Rota – Rómeo és Julia filmzenéje.
Miki: Mit értünk első zenei élmény alatt? Nehéz kérdés, mert alapvetően úgy ismerkedtem meg a zenével, hogy otthon szüleim lemezeit hallgattam, nagy kedvenceim voltak ezek közül például egy gregorián énekeket tartalmazó lemez, illetve volt egy rakat bakelit, amelyeken Ravel Bolerója volt az egyik legmeghatározóbb.
Minek hatására ragadtatok gitárt?
Miki: Először én is zongoráztam, édesanyám zenei iskolába íratott, ott harsonáztam 4 évig, ez volt az első fellépési élményem, egy tanévzáró koncerten. A gitározáshoz elég függetlenül jutottam el, úgy 13 éves koromban, elsősorban a hölgyek meghódítása céljából. Nem volt konkrét okom, amiért elkezdtem.
Dani: Miután befejeztem a zongorát 5 év után, mert elküldtek a magatartásom miatt, ekkor úgy döntöttem, hogy más hangszer után nézek. Mindezek után, csodák csodájára, megkaptam az első gitáromat és autodidakta módon az óta is a hangszer virtuóza, vagyok. (kacér mosoly) És szeretem az ízes buktát.
Mi az, amit szívesen játszotok? Zenéltek-e egyáltalán zenekarban?
Miki: Játszom egy zenekarban, ami hamarosan feloszlik, amúgy pedig Talking Heads számokat játszanék szívesen. Mostanában pedig akusztikus gitáron szerzek zenéket, de ez egy teljesen független dolog a többitől.
Dani: RHCP-t, Zagar-t, Alicia Keys-t és a zenekarral pedig Coldplay-t, mivel a zenekarom egy Coldplay Tribute Band. Ezen kívül Mikihez hasonlóan saját dalokat is írok, leginkább zeneszerkesztő szoftverrel. Az instrumentális zenét preferálom az elektronikussal szemben, mert az fain. (újra kacér mosoly)
Mit jelent neked a zene?
Miki: Mást, ha az én kezemben van a gitár és mást, ha a fülemben szól a dallam otthon, vagy az utcán. Egyrészt csodálatos, ha valami olyat teszek, ami én vagyok, tehát valahol magamnak érzem az adott dalt.
Dani: Egyszer egy híres ember azt mondta : „ A zene az egyetlen dolog, amit mindenki szeret!”. Legyen az populáris, underground vagy népi jellegű, hisz az is zene. Számomra ez egyfajta vallás, aminek a híve vagyok. Mindennap szólok hozzá és ő is szól hozzám. Ez egy bensőséges kapcsolat közöttünk. Nincs nap dallam nélkül, hiszen ez a gyönyörű világ mindig bennünk szól, csak meg kell találni, akár egy elhagyott gyémántot, afrikai folyóban. (kezdem unni a kacér mosolyokat). Én is szívesen ennék sült krumplit.
