Csehov: Három nővér
Nem kevés előítélettel ültem le a Nemzeti Színház puha fotelébe, hiszen gimis korom óta ki nem állhattam Csehov műveit; csak azért olvastam el belőlük vagy egy tucatot, mert reménykedtem: hátha egyszer rájövök Anton mester zsenialitására és végleg megszeretem búskomor, önmarcangoló, az életén változtatni nem képes hőseit. Sajnos minden hiába volt.
Tehát csak ültem a helyemen, nézegettem a szereposztást, ez valamelyest megnyugtatott, hiszen nem kisebb nevek szerepeltek rajta, mint: Udvaros Dorottya, Péterfy Bori, Schell Judit, Alföldi Róbert, Sinkó László és Kulka János.
Elkezdődött a darab, kicsit vontatottan, kicsit ripacskodva, s tele akrobatikus-látványos elemekkel. Ezek a furcsa, oda nem illő, fantázia-szülte részek voltak azok, melyek – ha végre nagy nehezen sikerült is felkelteni az érdeklődésemet – azonnal kizökkentettek, és a fejemben újra lesújtó gondolatok keringtek. Ezek, a látszólag értelmetlen, beltűzdelt kis szösszenetek jócskán rontottak az egész darab színvonalán, s hiába dolgoztak az eredeti szöveggel, az sem maradt teljesen érintetlenül: humoros(nak hitt) replikákkal kiegészítve a darab szinte komédia színben tetszelgett. A nézők kacagtak, miközben a színpadon a szereplők először egymást, majd saját magukat is az őrületbe kergették. Ezt az tébolyt a rendező azzal próbálta fokozni, hogy alkalomadtán felküldött egy-két fiktív figurát a jelenet kellős közepébe, hogy kicsit zavarják meg az éppen folyó dialógusokat.
De, hogy valami pozitívat is említsek: a jelmezek zseniálisak voltak (fekete, fehér, zubbony, két sornyi pitykés gombbal a mellkasán) és a színészek is megérdemelték a tapsot a végén. Alföldi -mint általában, ha nem rendezőként beszélünk róla- vitte a pálmát, Kulka úgyszintén. Péterfy Bori is meggyőzően alakította a szinte gyermek Irinát, azonban én megrökönyödve fogadtam Udvaros művésznőt az ifjú (28éves) Olga szerepében.
Sajnos az sem nyugtatott meg, hogy a darabnak az általam végignézett előadása csupán a főpróba volt, nem a premier (és mint tudjuk, minél kellemetlenebb a főpróba, annál jobb lesz majd az előadás), hiszen nem a színészek játékában volt a hiba, (amiről ez a mondás tulajdonképpen szól), hanem a rendező alapkoncepciójában, miszerint a Három nővér humoros darab.
