Reggel ébredés, zuhany, kávé-cigi kettős, fogmosás. Ezek előtt, közben, után zajlik azonban életünk egyik, ha nem a legfontosabb része. Hiszen meg kell osztani a világgal, hogy már ébren vagyunk, hozzászólni néhány bejegyzéshez, megeteni az állatokat és elindítani a vonatokat. Sajnos így sem vidám az élet: az étkezések miatt le kell néha venni szemünket a monitörról, a laptop elázik a zuhany alatt, a wc-ben pedig nincs wifi. Pedig a kapcsolatteremtés megszentelt színteréről pár percnyi távollét is hatalmas áldozatokkal járhat. Gondoljunk csak bele, ha majd sok-sok év múlva megkérdezik a gyerekeink, hogy hogyan találkoztunk a nagy Ővel, büszkén mondhatjuk, hogy bőszen bökdöstük egymást éveken át, majd csetelgettünk, végül pedig részt vettünk egy közös rendezvényen. És ha csak egy pillanatig nem figyelünk, valaki más többször böki meg a nagy Őnket és az ügyünknek oda... Amíg viszont fél szemmel a monitorra tapadunk, addig nem lehet probléma. Csk akkor van nagy baj, ha az útszéli stopposokról azt hisszük, hogy lájkolnak minket...