Századszorra futok neki ennek az írásnak. Mit lehetne írni a karácsonyról, amit még más nem tud?
Fenyőfadíszítés, ünnepi menü, családi kör. Ez jó esetben legtöbbünknél így van.
 Az ünnep eredét nagyjából ismerjük, általános iskolában minden évben elmondják a diákoknak a történetét.
 Arra is gondoltam, hogy keresek valami felháborító karácsonyi hirdetést és hosszasan kritizálom, mondván, sajnálatos módon nekem ez jut eszembe a karácsonyról. Nem ment a dolog. Nem is akartam igazán.
 Ezután próbáltam kutatni az emlékeimben valami vicces karácsonyi történet után, hátha leírhatom, de csalódnom kellett. Nem, nem gyújtottam fel a fenyőfát, amikor kislány voltam és nem borítottam fel az asztalt, amire ki volt készítve a karácsonyi vacsora. Nem mondtam semmi hülyeséget, amin még a mai napig nevetnek a szüleim, amikor a barátaikkal nosztalgiáznak a gyerekeik gyerekkoráról. Úgyhogy ennyit a frappáns történetekről. Nekem nyugodtan teltek a szentesték, kis családi kör, ajándékok, szeretet, közös vacsora (ami nálunk tényleg csak az ünnepekkor van) és sok mosolygás. De ezzel sem mondok semmi újdonságot.
  Baj-e egyáltalán ez? Nem jó dolog, hogy van egy ünnep, amiről mindannyiunknak a családunkkal való kellemes együttlét jut eszünkbe? Igen, a bevásárló körút, a borzasztó sok elköltött pénz nem éppen kellemes felvezetése ennek az ünnepnek, de mindennek megvannak az árnyaltabb oldalai. Szerintem jó dolog a hagyomány. Egy születésnapot annyi féleképpen lehet megünnepelni. A karácsony viszont mindenkinek ugyanazt jelenti.
 

Én kívánom mindenkinek, hogy a családja körében tudja ezt az ünnepet eltöltetni békességben és hatalmas szeretetben!