Tisztelt Olvasó!
Számos pszichológiai jellegű tanulmány jelent már meg arról, hogy fejezhetjük ki érzelmeinket. Az én írásom kicsit mélyebbre ás; a kedvesség kifejezésének egy új aspektusára világít rá.
Sokunknak nem egyszerű szavakba öntenünk gyengéd érzéseinket. Nehéz lehet azt mondanunk, hogy "sajnálom" annak ellenére, hogy adott esetben bennünk van az együtt érzés. Időnként társunk vagy barátaink vígasztalásra vágynak, mert valami kellemetlen dolog érte őket. Hozzánk fordulnak segítségért, de mi mégsem tudunk szavainkkal vígaszt nyújtani, mert van bennünk valami gát, amelytől nem tudunk hangot adni érzéseinknek. Pusztán csak arról is lehet szó, hogy nem vagyunk a szavak emberei. De mit tehetünk ilyenkor?
Kapcsolgattam a tévét a minap és már meg sem lepődtem, amikor az RTL-en a szokásos szoft pornó valóságshow ment. Éppen buliztak a villa lakók. Ennek megfelelően az asztal tetején is ment ám a móka. Valami esetlen férfi gatyáját gombolta ki egy félmeztelen nőnek látszó izé, majd a testét nyalogatta a szerencsétlen fiúnak, aki olyan semmilyen arckifejezéssel tűrte az egészet mintha fogalma se lenne arról, hogy éppen mi történik. Mindezek után egy szenvedélyes, pornós csókban forrtak össze (itt már remélhetőleg beindult a helyzetfelismerés az úriember elméjében).
Nah szép, pedig csak 7 óra van, gondoltam magamban. Viszont jött a másnapról szóló összefoglaló képsor, ahol a guminő (Szandika) mindent megmagyarázott.
Ő bizony nem tud főzni, pakolászni, vasalni, hajtogatni stb. és nem is az a lelkizős típus. Viszont meg akarta vígasztalni Alekoszt ( mint kiderült így hívják a se hall, se lát férfit). Látta rajta, hogy szerencsétlen le van lombozva és kedveskedni akart neki. Kedveskedni. Annyira megfogott a szóhasználat, hogy azóta is fülemben cseng, ahogy kimondja. Kedveskedni. Így már mindjárt más a helyzet nem?
Ugyanis Hölgyek, Urak, mielőtt bárkit a 'ribanc' jelzővel illetnénk, gondoljuk át, valóban igazságosan bélyegeznék-e meg az illetőt? Lehet, hogy viselkedése, mely az ellenséges gondolatokat keltette bennünk azért olyan amilyen, mert a verbális képességeinek hiányát pótolják, lehet, a szóbeli együttérzést pótolja egy sztriptíz vagy egy alkalmi szex. Bizony. Érezzünk együtt ezekkel az emberekkel és ne bántsuk őket. Az empátia a kulcsszó.
Szandika feladta a leckét az országnak. Még hogy a tévéből nem lehet tanulni....