Lássuk az én szobám olyan mintha robbantottak volna, a családom többi tagjánál makulátlan rend van. Minden párhuzamos egymással, vagy pedig derékszöget zár be.

Nálam minden színes, náluk fekete vagy fehér. Nálam mindig megy a buli, náluk a csend és a nyugalom. Nekem humán terület, nekik reál terület. Nekem bohókás, és vidám, nekik szigorú és szabályos. Nekem mindenem az éjszaka, nekik mindenük a kora hajnal.

És még sorolhatnám. Otthon vagyok, de mégsem. Valahogy mindig én vagyok az a :Ja igen a másik...

Vgay pedig az aki családi beszélgetéseknél úgy kerül elő, hogy: én nem értem hogy ő...

Persze megszoktam, nem arról van szó, de mégis fekete báránynak érzem magam. Annak a bizonyos egy kilógónak. Cefet érzés volt az elején, de az ember ebbe a szerepbe is előbb utóbb beletanul. Igazából a tökéletesen ellentétes életmódunk már-már komikus, és jól szórakozunk rajta. Tudjátok, ahogy a zsák a foltját..