A főszereplő állandó mozgásban van, minden éjszakát máshol tölt. Csak készpénzzel fizet, soha nem használ hitelkártyát. A főszereplő, hogy az őt üldöző titkosszolgálatok ne férjenek a közelébe, az utcán mindig dokumentumfilmesekkel veszi körül magát. Bármi is történne vele, bárki is támadná meg, azt egyszerre több kamera is rögzítené…

A forgatókönyvet nem Hollywoodban írják. A valóságban történik pontosan minden úgy, ahogy azt most olvasták. Az amerikai hadsereg afganisztáni és iraki tevékenységéről titkos dokumentumokat nyilvánosságra hozó weblap, a WikiLeaks alapítója éli így, menekülve, bújva, rejtőzködve az életét.

Ő a főszereplő. A sajtószabadságra érzékeny közvélemény pedig figyel. Most már nem is annyira a megdöbbentő, sok százezer oldalnyi dokumentumra, iraki civilek tízezreinek értelmetlen és „szabálytalan” halálára (katonai szakzsargonban szabálytalan az a halál, aminek nem kellett volna megtörténnie… ugye, milyen „kényelmes” kifejezés?), szóval a közvélemény figyel, de nem erre, hanem a főszereplő menekülésére. Mert az már nem is a távoli Irakról és Afganisztánról szól, hanem rólunk, a nyugati világ „szabályairól”!

A leleplező dokumentumokat közzétevő 39 éves főszereplő, a WikiLeaks alapítója Svédországból úgy repült pár napja Berlinbe, hogy örökre elveszett az összes csomagja… Aztán egy másik repülőn a pog­y­- gyá­szából eltűnt 3 laptopja… Aztán nemi erőszakkal vádolta meg két svéd nő, akiket 6 nappal korábban látott először és utoljára…

Ki kit bérel itt fel? Titkos ügynökök próbálják kompromittálni, lefékezni, megállítani és majd egyszer véletlenül az utcasarkon, a zebrán autóval elütni? A világ figyel. Sokak szerint most ez a legérdekesebb sztori. Kémsztori, napi folytatásos szappanopera, ahol a fordulatokat az élet írja. Julian Assange hackerként kezdte, Ausztráliában egyszer már majdnem börtönbüntetésre is ítélték bizalmas információk ellopásáért. Most a CIA-ét lopta meg, és ezúttal Amerika eredt a nyomába.