És igen, vége az egyetemnek,, a haverokkal végre összeülhetünk egy alkalmi sörözésre. Nem mintha eddig nem tettük volna meg már több tucatszor, de ez most más: vége az egyetemnek... egy darabig. Nagy igényeink nincsenek: olcsó pia, hangos zene, buta lányok. Még jó, hogy az oldalbordákat nem hoztuk, annyi lett volna a felhőtlen örömnek. Hallgathattuk volna életük nagy problémáit a körmökről, meg hogy milyen kényelmetlen a magassarkú...  - vedd le akkor bmg! De úgy hogy néznék ki? - jön a kérdés. Mindegy, most nincsenek itt. Felmérjük a terepet, van kit választani. Ma szabad, ma csak a haverokkal vagyunk, nem tudhatja meg senki. Még néhány kör kommersz, meg mellé valami töményebb, csak hogy egy kis bátorságot kapjak.  - Fogadjunk, hogy nem mered megszólítani!  - Miben? Egy sör? - Legyen!

Nem is kell több. Odasettenkedek, és arcátlanul meghívom egy piára. Nem túl drágára, hiszen lehet, hogy nem lesz belőle semmi, de azért felfigylejen rá, hogy mit rendelek. Ha nem jön be, akkor majd egy sör után valaki mással próbálkozom. De bejön. Miért ne jönne be? Hiszen ezért jöttünk egy ilyen helyre. Egy kis nyelvcsatánál azonban nem akarok többet, még a végén a nyakamon marad, aztán foghatom a fejem. Még néhány órát elszórakozunk, a haveroktól megkapom a nyereménysört, aztán egy "majd hívlak" - kal lerendezem. Jó este volt, köztünk marad.