„Nyitott vagyok, felettébb nyitott vagyok az emberekre és a világra!- üvöltötte a csípős novemberi szélbe Zalán a full-extrás szórakozóhely neon zöld fényekkel megvadított bejárata előtt. Eldugott kis, Zemplén megyei faluból költözött évekkel ezelőtt a LEHETŐSÉGEK városába. - MINDENT akarok! Imádom a változást. Változtatni annyi, mint meghallgatni a világ szívdobogását. Lélekmámorító!–Néhány felestől általában könnyen filozofikus állapotba került egy-egy duhajabb éjszakán. Szüksége volt ezekre a kicsapongó szombat éjszakai féktelen és mámorító eszeveszett mulatságokra. Valójában mióta Budapestre költözött, mérhetetlenül gyötörte a magány. A nap minden percében emberek vették körül. Az irodájában készséges titkárnője minden utasítását teljesítette, az étteremben a pincérek szemmel követték az összes apró rezdülését, hogy egy szükséglete se maradjon kielégületlenül. Emberek, akik fizikai értelemben közel kerülhettek hozzá, de mit sem tudtak arról, hogy lelke mélyén mi zajlik. Erről Ő sem igazán beszélt senkinek, leszámítva azt az egy alkalmat, amikor hosszas fontolgatás után sikerült meggyőznie TOP MANAGER agyát, hogy ellátogasson egy pszichológushoz. Nem voltak határozott elvárásai, csak végre ki akarta üríteni mindazt, ami a küzdelmes évek során felhalmozódott lelke szennyes kosarában. Mivel úgy gondolta, hogy ahhoz mégsem elég bátor, hogy templomba menjen és gyónjon, inkább a megfizethető megoldást választotta. Mint mindig… (folytköv?)